
2023-ban a tech világ hangos volt a jóslatoktól: a nagyvállalati vezérigazgatók azt vizionálták, hogy a mesterséges intelligencia 2025-re a fejlesztők 80%-át feleslegessé teszi. Most, 2026 elején azonban egy egészen más valóságot látunk. Nemhogy kevesebb, de több fejlesztőt vesznek fel a cégek, mint valaha.
Vajon az MI kudarcot vallott? Szó sincs róla. Csupán változott a hozzáállás és megértettünk pár dolgot: a szoftverfejlesztés lényege nem a gépelés.
A probléma: Az MI zseniálisan kódol izolált környezetben, de elvérzik a komplex, összefüggő rendszerek és a változó üzleti igények útvesztőjében.
A kockázat: Az MI által generált kód esetén kétszer akkora az esélyhogy javításra szorul (code churn) és a biztonsági incidensekre.
A megoldás: A fejlesztő szerepe átalakul: kódoló munkásból rendszerszemléletű döntéshozóvá és „MI-pilótává” válik.
2024-ben a világ megismerte Devont, az „első MI szoftvermérnököt”. A látványos demók után a piac pánikba esett, hogy most aztán mindenkinek elveszi a munkáját a mesterséges intelligencia, de a valódi projektek során gyorsan jött a kijózanodás. Kiderült, hogy míg egy MI képes percek alatt megírni egy egyszerű alkalmazást, egy élő kódbázisban – ahol ezer szálon függnek egymástól a funkciók – már képtelen tartani a lépést. Nem elég nagy a context window, nem tud mindent átlátni és folyamatosan emlékezni is rá.
Azok a cégek, amelyek elsiették a humán erőforrás MI-re cserélését, hónapokon belül kénytelenek voltak visszavenni a fejlesztőiket. Nem azért, mert az MI „rossz”, hanem mert félreértették a szakma alapjait.
PM szemlélettel nézve a szoftverfejlesztés egy kockázatkezelési folyamat. Itt látszik leginkább az MI korlátja:
Egy modern szoftver több százezer sornyi kódból és több tucat fájlból áll. Az MI-nek van egy technikai korlátja (kontextus-ablak): képtelen az egész rendszert egyszerre „észben tartani”. Ha megkérjük, hogy módosítson egy funkciót, ami 40-50 fájlt érint, elkerülhetetlenül hibákat és következetlenségeket fog létrehozni.
A fejlesztés legnehezebb része nem a „hogyan”, hanem a „mit”. Az ügyfél kérése („Kellene egy fizetési rendszer”) mögött több tucat ki nem mondott üzleti szabály rejlik (visszatérítések, adószámítás, csalásszűrés).
Az MI szó szerint veszi az utasítást, a tapasztalt fejlesztő viszont kérdez. Az MI nem tudja kiszűrni a rejtett igényeket, a fejlesztő viszont tudja, hol fog elvérezni a projekt, ha nem tisztázzuk a részleteket az elején.
Minden kódsor egy üzleti döntés.
Az MI nem ismeri a csapatod büdzséjét, a határidőket vagy a hosszú távú célokat. Egy technikailag működő, de fenntarthatatlan kódot bármikor legyárt – de a karbantartási rémálmot 6 hónap múlva neked kell kifizetned.
|
Szempont |
Mesterséges Intelligencia (MI) |
Tapasztalt Fejlesztő / PM |
|
Boilerplate / Sablon kód |
Villámgyors, pontos |
Unalmas, lassú |
|
Egységtesztek írása |
Kiváló asszisztens |
Ellenőrzi az logikát |
|
Rendszerarchitektúra |
Gyenge, nem látja az egészet |
Nélkülözhetetlen |
|
Üzleti igények értelmezése |
Szó szerinti (veszélyes) |
Kritikus és proaktív |
|
Felelősségvállalás |
Nulla |
Teljes (garancia, biztonság) |
Az asztalosokat sem tette feleslegessé az elektromos fúró, csak gyorsabbá és precízebbé váltak vele. Ugyanez történik a szoftveriparban is. Az MI alapvetően egy képességnövelő.
A jövő fejlesztője nem az, aki fejből tudja a szintaxist (azért nem árt tisztában lenni vele), hanem az, aki:
A szoftverfejlesztés nem halt meg, sőt, izgalmasabbá vált. Az MI átvette a favágást (repetitív kódolás), így a fejlesztőknek végre maradt ideje arra, amiért valójában fizetik őket: problémát megoldani és értéket teremteni.
A kérdés már nem az, hogy az MI levált-e téged, hanem az, hogy te megtanulod-e irányítani az MI-t, mielőtt a konkurenciád teszi meg.